Felhangzik az op. 10-es szerenád Dohnányi Ernőtől, aki a 19. század végén a pozsonyi házimuzsika "bürgerliche Kammermusik" kultúrájában nőtt fel. Itt mutatkozott be a fiatal Liszt, itt tanult Erkel és az ifjú Bartók. Korabeli írások már fiatal korában egy finoman, artikuláltan játszó vonósnégyes hangzásához hasonlítják zongorajátékát. Mintha minden hangot más hangszer szólaltatna meg a harmónián belül. Kivételes hangszerelési képessége már a "pozsonyi évek" végén a brahmsi hatástól elszakadó, könnyed humoros játékossággal fogalmazó saját zeneszerzői világát vetíti elénk.
Richard Strauss Esz-dúr fúvószerenádja igazi fúvós hangzás mesterfokon. Így is lehetne röviden jellemezni a komponista 17 évesen, a müncheni tanulóévei alatt írt lírai hangvételű művét. A "mozarti formarend" fegyelme, a telített melodikus tuttihangzás teljes örömmel teli boldog mosolyt fakaszt a hallgató arcára. A frázisok közt leheletfinom átmenetekkel, a belépő szólamok könnyed mozgatásával és alig érzékelhetődinamikai árnyalatokkal érkezik el a mű végére, ahol a fuvolaszólam "mennybe száll", előidézve azokat a későbbi szopránáriákat, amik Strauss nagyoperáira oly jellemzőek voltak.
A koncertet egy Dvorák-szerenád zárja. 1875-ben mutatták be a Carment Párizsban, Prágában felcsendült a Moldva, Brahms befejezte Bécsben az első szimfóniáját, Bayreuth izgalommal várta a "Götterdämmerung“ bemutatóját. Antonin Dvorak pedig magával ragadó melódiákat írt, pazar elrendezésben. Szerkezetében kompozícija tudatosan a "klasszikus szerenádok" korát, Haydn-t és Mozart-ot idézi. A legszebb tartalmat adja a szerenád olasz jelentésén (éjjeli zene) belül a "sereno", felhők nélküli nyugodt, tiszta kék ég jelentésének. Egy nyugodt, hangzásában kiteljesülő prelúdium után két tánctétel következik, egy keringő és egy scherzo. Édesen népies és erőteljesen friss gyermektánc. A szerenád csúcspontja a bensőséges, melankolikus hangvételévelű negyedik tétel, természeti csodaként terül el előttünk. Az utolsó tétel egy zseniálisan összegyűjtött témacsokor az előző tételekből ismert néptánc karakterétől a lassú tétel témájáig. Váratlanul a mű első témája tér vissza, mintha az addig felsorolt zenei események mind csak egy szép álom lettek volna.
Műsoron:
Dohnányi E.: Szerenád op.10
R. Strauss: Esz-dúr fúvósszerenád op.7
A. Dvorak: Vonósszerenád op.22
Közreműködik:
Alexáné Kardos Ildikó - hegedű
Kissné Galuska Anikó - brácsa
Bényi Tibor - gordonka
Kodály Filharmonikusok Debrecen
